2023. szeptember 27., szerda

Napfogyatkozás

Egy igen érdekes, korabeli írás Szemrád Nándor tollából egy különleges nap margójára. Kíváncsi vagyok, mit szóltok hozzá.


Napfogyatkozás





Korszakhatár

A napfogyatkozás megítélése igen sokarcú, s ahány asztrológus létezik a világon, annyiféle vélemény kering szerteszét. Ez persze nem csoda, hiszen a misztikus tudás képviselőit erősen befolyásolta Nostradamus jóslata, ugyanakkor igyekeznek szubjektív tudásuk által felismert tényeket is megvillantani. Nostradamus négysorosai bizony tökéletesek, de igazán csak az események megtörténte után lehet őket tisztán és teljes értelmezhetőséggel beazonosítani, hiszen a néhai nagy látnok négynyelvű rébuszokban beszél...

Nostradamus jelenkori asztrológiai tudása persze más hibákat is rejt magában - nemcsak arról van szó tehát, hogy a régi eszmék összeegyeztethetetlenek a maiakkal. Jó néhány régen használatos kulcs nincs már meg azok közül, melyek az asztrológiát végül naggyá tették. Ezen kulcsok elvesztésével aztán végleg bezárult a kapu bizonyos kozmológiai összefüggések megértése felé. Ezek nélkül pedig mit sem ér az egész tudomány, hiszen nehéz beazonosítani, hogy valóban megtörténő vagy egyszerűen csak tudattalan lelki szinteket érintő folyamatokról van szó.

Még inkább igaz ez magára a mundán asztrológiára, hiszen itt világeseményeket érintünk, illetve azok belső mozgatórugóit próbáljuk meg felderíteni. A napfogyatkozás elemzése is csak így kezdődhet, hiszen nem igazán lehet eldönteni, hogy objektíven létező eseményekről van szó, vagy csak az emberiség kollektív tudatalattijában lejátszódó dolgok kezdeti fázisát mutatják a konstellációk.

Az emberiség 1999. augusztus 11-én valóban nagy átalakulás küszöbére érkezett el. Hatalmas választás elé került mindenki hogyan tovább, mit kövessen az elkövetkezendő időszakban!


Hogy mi a kínálat?

Természetesen azon paradoxon, mely az emberi faj egész életét beárnyékolja és jellemzi: a valóságon túli ismeretek misztikus halmaza és a fizikai világ objektív megélése. Valójában eme kettősségből kell majd választani az embereknek, hiszen a Vízöntő kor ellentmondásos világa tulajdonképpen erre épül.

Maradjon minden a régi, vagy pedig az okkult és parajelenségek ismeretanyaga keveredjen újra bele az életfilozófiába - elindítva egy másik nagy fejlődési vonalat?...

A racionalitás és az ateizmus tulajdonképpen azért terjedt el a középkor végén, mert a papság hazugságai miatt az emberek nem hittek többé az isteni igazságokban, s kezdtek a természeti törvények megismerése felé haladni. Nem volt mindez bölcs dolog azonban, hiszen a papságot nem kellett volna azonosítani Istennel, de a magasabb szinteken determinált folyamat arra irányult, hogy az emberiség egy új utat is megtapasztaljon.

Az intellektuális fejlődést az emberiség számára szinte „fentről írták elő”, azért, hogy megismerje ezen fejlődési vonal hiábavalóságát is. Ahogyan a vallás nem vezette sehova az emberiséget, úgy nem vezeti igazán célhoz a középkor feudalizmusából kinövő kapitalizmus, fasizmus vagy kommunizmus sem!

Most talán az emberiség szembekerül a ténnyel, hogy a jelen racionális tudására és pénzére épülő filozófia sem talál megoldást a problémákra!

A napfogyatkozás persze inkább a korszak egyik kezdeti határát jelöli ki és egyáltalán nem biztos, hogy a legkannibálisabb határvonal ez. Tudjuk, hogy a középkor vége sem egy kitüntetett évszámhoz kötődik, hiszen mikor Angliában Oliver Cromwell harcolt a polgári világ megvalósulásáért, Európa egyes részein még dívott a karóba húzás...

Az emberiség egy olyan korszak egyik nagy választóvonalához érkezett el, amely teljesen más fejlődési irányt szab ki számára. A nagy korszakváltás másik lényeges határvonala nemsokára lesz - véleményem szerint 2000 májusában következik be, a Jupiter és Szaturnusz konjunkciója idején.

Az új korszak persze nem egykönnyen jön, s a régi hívei nem adják át magukat és eszméiket egy szokatlan periódusnak ellenkezés nélkül. Elképzelhető, hogy nem történik katasztrófa most augusztusban, de a kollektív tudattalan szintjén valamivel képtelen lesz szembekerülni az emberiség... Márpedig szembesülni kell néhány dologgal, hiszen a demokráciák sem hozták meg a kívánt eredményt, a környezetszennyezés és ózonpusztulás mértéke már minden képzeletet felülmúl.

Vajon az új energiák és a hipertér ismerete, a termelés átállítása bekövetkezhet-e olyan módon, hogy megmaradjon a világbéke? S ha az emberiség kollektív tudatalattija úgy dönt, hogy egyelőre nem változtat és minden marad a régiben, vajon több esélye van a pusztulás elkerülésére?

Én úgy látom, hogy eme utóbbi megoldás járna a legborzasztóbb következményekkel. A konstellációk ugyanis minden kétséget kizáróan mutatják, hogy valami készül, s valaminek változnia kell! Nem biztos, hogy most rögtön, de a szellemi hatalmak azt szeretnék látni, hogy az emberiség az elmozdulás felé halad és később kilendül a holtpontról. Lehetséges, hogy most még nem történik semmi, de egy-két éven belül el kell indulnia valamiféle új átalakulásnak.

Ha ez nem így lesz, akkor az emberiség mélytudatába zárt és kényszerű várakozásra ítélt erők borzalmas katasztrófákat idéznek elő földünkön. Az sem lesz könnyű „játszma”, ha az ember a nagy változást elfogadja, hiszen a gondolkodás megváltozása társadalmi rendszerek és a termelés összeomlásához vezet, egyes országokban háborúk törnek majd ki. 

Lesznek olyan államok, amelyek a régi rendszer hívei maradnak, s akár véráldozat árán is védeni akarják elképzeléseiket. Ismét más államok egészen közel kerülnek a misztikus tudathoz és más létformák megismeréséhez, az ő népeik ki akarnak majd maradni az öldöklésből. Sajnos ebben az esetben is előfordulhat néhány természeti katasztrófa, mely néhány, a szellemi hierarchia által fejlődésképtelennek ítélt országot teljesen elpusztít majd.

 

Nézzük a horoszkóp kifejtésének pár attitűdjét.


 

Látható, hogy az Oroszlán jegy igen erősen érintett. Valószínű, hogy a közélelmezés, közoktatás, szórakozás, gyermeknevelés szintjén kell az egész problémakör alapjait keresnünk. Az Oroszlán azonban a kreatív önmegvalósítás jegye is az asztrológiában, mindenfajta vállalkozásé. Az erkölcsi morális dolgok, az iskolák és tanítók szerepe is terítékre kerül.

A nagy feszítőerőt a Vízöntő, a Bika és Skorpió képviseli ebben a képletben. Az biztos, hogy ilyen rossz bolygóállás már régen nem volt az égen. Váratlan robbanások, kiszámíthatatlan fordulatok alakulnak a fent említett Oroszlánhoz sorolt tendenciák szintjén.

A pénz kérlelhetetlen úr azonban, a gátlások is elsősorban anyagi területről érkeznek. Látszik, hogy a népek és a vezetők azért nem tudnak elindulni valamilyen módosított irányba, mert a pénzügyek egyszerűen akadályozzák a továbbhaladást.

A Skorpió Mars is több aspektusból vizsgálandó. A csata, a küzdelem, a harc, az erő, az energia, az erőszak, a háború fenyegető tendenciaként jelen van az országok, népek, vezetők és barátságok szintjén. Valóban van esély rá, hogy a hirtelen feltörekvő eszmék szélsőséges változtatásokra kényszerítsék az egyes országokat.

A Skorpió Mars persze jelentheti azt is - mivel gátolva van a Szaturnusz által -, hogy semmiféle brutalitás nem következik be fizikai szinten, mert a problémákat az ember a tudattalanba süllyeszti, nem akarván szembesülni vele. Ekkor azonban - ahogyan azt említettem már - később még hatalmasabb katasztrófasorozat veheti kezdetét, mely szintén benne van a képletben.

Ha a Szaturnuszt másképpen vizsgáljuk, akkor a perifériára szorult rétegek, öregek, betegek, hajléktalanok is nagy szerepet vállalnak. Egyértelműen „bontják” a vezetőket és a népet, a hirtelen felfordulás irányába sodorva az eseményeket.

Nem lehetetlen persze, hogy egyes országokban a Szaturnusz természeti katasztrófákat, bányaomlásokat okoz majd. Nem lesz „híd” a realitás visszafogó és józan keretei, illetve a váratlan és konvenciókat nem tűrő robbanások között. A Szaturnusz pozitív időzítése, az irányt adó béklyók nem tudják igazán megfogni az újító és kötetlen szellemet, így aztán valóban forradalmak törhetnek ki néhány országban.

Az agresszív késztetések elfojtása azonban nem vezet semmire, mert aztán váratlanul éppen ott törnek ki az erők, ahol nem számít rájuk senki sem.

A Jupiter és a Merkúr negatív fényszöge szintén nem jól szól bele az események menetébe. Eltúlzott és nagyra törő sajtóközlemények, teljesen törvénytelenné váló írások, a közlekedés, a hírek, a könyvkiadás és a kereskedelem nem a megfelelő világnézeti irány felé, nem a megfelelő magasabb tudás szintjére halad...

A Merkúr és Neptun ennél is súlyosabb, hiszen a két planéta szembenállása a fogyatkozás grandiózus mementójaként mondja el, hogy bármit is tesz az ember, mindenképpen becsapja magát... Illúziók, téveszmék, elsősorban a média berkeiből. Téveszméből és átverésből nem lesz tehát hiány, de mindez erősen összefüggésben lesz az államkincstár, meg üzleti vállalkozások területeivel. Az új üzleti elgondolások, reformszerű pénzügyi tervek, váratlan megérzések nem hoznak igazán sikert.

A Neptun és Jupiter negatív aspektusa azt mutatja, hogy minden olyan kísérlet, amely az eszmék elanyagtalanítására épül, kudarcba fulladhat. A megérzések nem tudják irányítani pozitívan a magasabb koncepciókat, az intuíció nem segít a távlati tervek fejlesztésében. Ugyanez a fényszög felelős azért is, hogy a spirituális szféra ismeretei csak nagy nehézségek árán tudnak magasabb és a világot vezető filozófiai irányzattá válni.

A Vénusz és Jupiter trigon talán az egyetlen jónak mondható fényszög az egész fogyatkozásképletben. Sokat tehet talán a dolgozó tömeg azért, hogy egynémely pénzügyi tranzakció sikerre vihető legyen. Bankügyleteket egyes országokban véd majd a törvény - ez persze nem zárja ki, hogy máshol összeomolhat a pénzügyi hierarchia, de szerencse támogatja a munka által magasabb szintet elérni kívánó törekvéseket.

Munkával lehetne segíteni a dolgon tehát? Bizonyára igen, de ez inkább csak a Szűz vagy Mérleg érdekeltségű országokra vonatkozik. Ezek talán kissé szerencsésebben élhetik meg a dolgokat, mint a többiek.

Ha katasztrófák szintjén gondolkodom és egy teljesen más nézőpontból szemlélem a napfogyatkozás képletét, szintén súlyos következtetésekre juthatok. Tengerárak, szökőárak, tájfunok és viharok sokasága jelentkezhet a már említett földcsuszamlás kíséretében. Történhet hegyomlás, sziklák sokasága szakadhat le hirtelen völgyekre és békés falvakra.

Az egész fogyatkozás mintha egy új erkölcsi és morális szintre akarná emelni az embert, s olyan hatásokat közvetít bolygónkra, amelyek az oktatás reformját készítik elő. Menekülni nem lehet, hiszen több határmezsgye is „védi” az új korszak bejáratát, egyszer szembesülni kell a régmúlt negatív áramlataival!

A végső cél az, hogy kialakuljon egy új társadalmi rendszer és más gondolati hajtóerők által működő emberi kultúra, amely életképesebb az előző korszakban létezőnél!

***

Aki szeretné Szemrád Nándor egyéb írásait is olvasgatni, az itt megteheti:

szemradnandor.blog.hu


2023. június 16., péntek

"Hogyan is kellene apának lenni?"

Ha nem is teljesen köztudott, de biztosan láttátok - hiszen teli vele az internet, hogy hazánkban idén június 18-án ünnepeljük az Apákat.





Az Anyák napja párjaként több kultúrában felbukkan ez a megemlékezés: van, ahol az aktuális uralkodó születésnapján tartják, - bizonyos vallásokban megint máshoz kötik... de vannak ennél viccesebb dátumok is. 

A wiki szerint például ilyenkor bonyolítják le a legtöbb R-beszélgetést (olyan telefonhívás, melynek költségeit a hívott fél viseli), - az Egyesült Királyságban az apák napja kilenc hónappal megelőzi az anyák napját (ezt azért gondold végig, mielőtt tovább olvasol 😆)

Tréfásan a fizetésnapot is szokás több országban „apák napja”-ként emlegetni, és vannak, akik – nagy komolytalanul – május 19-ét, Ivó napját nevezik Apák napjának (sic!).

Mai, erősen nőközpontú világunkban talán egyre kisebb hangsúlyt kap a férfiasság. 





A női vonal - ilyen olyan okok miatt - gyakran átveszi a családfenntartó szerepét - ezzel együtt az apaság kérdése is a háttérbe szorulhat. Beszéljünk hát egy kicsit szakmailag róluk, az Apákról.

Amit bárki alapból rávág, aki látott már horoszkópot, hogy egy képletben az Apát jelöli a Napunk. Ha csak ezt néznénk, máris kategorizálhatnánk (hétmilliárdot 12 felé, oszt jóvanazúgy...), és el is tévednénk, mint Mekk mester a pályaválasztási tanácsadáson... hiszen ilyen tekintetben kizárólag a saját tudatos viselkedésformánk határozná meg a fatert, ami tök jó lenne - kár, hogy nem megvalósítható :)
A helyzet ennél kissé bonyolultabb.

A hagyományos asztrológiában a IV-es házban vannak a szüleink, a gyermekkori családunk... és ennek értelmében itt kap helyet az APA - mint az ezeket nagyban meghatározó fő tényező.


A területet uraló bolygó (annak a jegynek az ura, amelyben a IV-es házad kezdődik), és a IV-es házban tartózkodó összes egyéb objektum függvénye, hogy hogyan élted meg a gyermekkorodat, milyen a viszonyod a szüleiddel, milyen mintát kaptál - majd a saját személyiséged (aszcendensed) szerint ezt a mintát hogyan viszed tovább.






Ha nő vagy, nem csak a Napodat (mint az apa és a férj képviselőjét) és nem csak a Marsodat (mint "zsáner") kell figyelni egy horoszkópban, hanem ezt a területet is, hiszen az itt megjelenő bolygók tulajdonságai - azaz a BENNED ÉLŐ APAKÉP - befolyásoló hatással bír arra, hogy milyen férfit keresel társadul.
A kisfiúknak pedig egy iszonyatosan erős példa lesz az egész IV-es ház, ami alapján kiderülhet, hogy ő miként fog funkcionálni apaként, amikor eljön az ideje.

Figyelem! Nagyon sokan csak az adott bolygó(k) tulajdonságait, generál jelentését veszik figyelembe (néhányan esetleg odafigyelnek a jótékony/kártékony voltára is...) de ez korántsem elég, és igencsak hamis képet ad. 

Folyton elmondom, de nem elégszer: az asztrológiában semmi nem olvasható le "első ránézésre". 

 

Rossz példával annak ártasz, akit a legjobban kéne szeretned


"Hopp, egy Szaturnusz - sarkos, drákói szigorú apa
Nini, egy Mars - téged biztos ütöttek, vertek gyermekkorodban
Maradj már, egy Vénusz - a te apád egy döntésképtelen, határozatlan pöcs, de legalább szép embör..."

Hát nagyon nem így van!! (bár - teszem hozzá - sajnos rengeteg asztrológiai oldalon olvashatod így)

Ha nem ismered a méltósági helyzeteket (a kozmikusat és a lokálisat is!!!), akkor nem is tudod jól eldönteni, hogy milyen lehetőségből mennyi megvalósulást lehet kovácsolni, - gőzöd sincs, hogy milyen adottságokat és hogyan lehet kifelé tálalni, - valamint az előtted lévő képlet tulajdonosa a megjelenő körülményekből mekkora eredménnyel képes gazdálkodni. 

Ha nem ismered a fényszögek pontos jelentését, nem is tudod megvizsgálni a segítő vagy akadályozó tényezők létrejönnek-e, vagy csak ijesztgetnek... Ezek annyira fontos dolgok, amik felett soha nem szabad elsiklani. 





Az alapos és hiteles vizsgálódás módszerét megtanulhatod nálunk, a novemberben induló két éves kurzuson. A csoportok kis létszámúak, és általában túljelentkezés van, ezért érdemes már most érdeklődni, előregisztrálni. 
IDE KATTINTVA megteheted.

De térjünk vissza az Édesapákra. Miközben ez az írás készült, (és tudjuk, hogy nincsenek véletlenek) találtam egy verset - és mivel a sajátomat már sajnos nem köszönthetem, ezúton ünnepelném az összes arra érdemes Apukát,- kérlek adjátok át Nekik kortárs költőnk szavait:

Aranyosi Ervin: Apának lenni


Hogyan is kellene apának lenni,
néhány kis “porontyot” felnevelni?
Megtanítani szépre és jóra,
becsületre és szép, igaz szóra.
Fiúnak mutatni a példaképet,
és erőt adni, mit elvár az élet.

S a lánynak apát, hogy Őbenne lássa,
milyen legyen majd az Ő választása,
hogy később, a méltó párjára leljen,
s benne milyen értékekre figyeljen.

Hogyan is kellene apának lenni?
Anyát szépen és hűen szeretni.
Tenyéren hordani a kis családot,
megadva nekik az egész világot.
Biztatni azt, aki már belefáradt,
– együtt építeni a homokvárat.

Szépséges terveket, álmokat szőni,
s látni a gyermeket lassan felnőni.
S bármi is történik mellette állni,
s ha eljön a napja nagypapává válni.

Hogyan is kellene apának lenni?
Igazi receptet még nem írt senki.
Egyetlen módon igazol az élet:
az kiknek apja vagy mind szeret téged.



2023. május 28., vasárnap

NostraBélus...

 


NostraBélus. Így hívta magát, és így nevezték mások is, amikor én megismertem.

Ő választotta ezt a nevet, ami tudatosan tükrözte az általa fejlesztett Nostradamus program hangzását, - és az emberben rejlő örök játékosságot egyaránt.

Persze ez a játékosság nem látszott rögtön, sőt: első találkozáskor inkább a határozottság, tekintély, az udvarias távolságtartás, és az Oroszlán aszcendens adta erőteljes karizma hatása alá vonta a környezetét. Később, amikor már nem féltem Tőle, igen érdekes volt megfigyelni, hogy ez a benyomás az emberekből kétféle spontán reakciót váltott ki: az erősebb személyiségek azonnal vetélytársat, potenciális „veszélyforrást” - a szelídebbek pedig egyfajta vezetőt láttak benne... és Ő – a játékosság nevében – hajlandó volt ezekből mindent  felvállalni, ha szükség volt rá.

A mi kapcsolatunk sem indult zökkenőmentesen. A sikeres szoftvervásárlásom után szembesülnie kellett vele, hogy egyrészt nem vagyok az a kimondott informatikus fajta..., tehát lépésről-lépésre, óvodás-szinten kell elmagyaráznia a telepítést - másrészről, ha már feltelepedett: én mindent, - természetesen azonnal és egyszerre akartam tudni a program funkcióiról, így napszak-függetlenül ötpercenként kérdeztem valamit. Sokáig volt türelmes... tényleg. Aztán viharosan összevesztünk.

Másfél évig nem szóltunk egymáshoz, még a ritkán érkező kérdéseire (miszerint: Andrea, mikor jön már végre hozzám asztrológiát tanulni?) sem mertem válaszolni. Végül az általa nyerhető tudás iránti kíváncsiságom győzött, és beiratkoztam a Hallgatói közé.

Szép lassan megtanultam, hogy reggel 9 előtt még vészhelyzetben sem hívható, - hogy véletlenül sem szabad megkérdezni, mit reggelizett,- hogy a papírnehezék az íróasztalán csakis egyazon helyen tartózkodhat,- hogy a leghalványabb konkrét utalást sem lehet tenni a hibáira... Ő pedig lassan rájött, hogy amikor a mi csoportunknak ad órát, valahogy mindig kerül egy kazalnyi gyümölcs, és meleg házikoszt az asztalára (utóbbi természetesen csakis hús tartalmú), - hogy olyankor eltűnik a mosatlan edény a konyhájából, - összerendeződnek a papírjai,- elintéződnek a számára nemszeretem tennivalók.

Közben az óráin figyeltem, jegyzeteltem, szóról-szóra. 

Béla (ahogy később egy Hallgató megfogalmazta) nyitott tenyérrel tanított.

Nem misztifikálta az ismereteket, nem fukarkodott a példákkal... gyakorlatilag addigi életének majd’ minden fontos eseményét, momentumát megismertette velünk, a tanítványaival,- és rengeteg egyéb képleten keresztül is elintézte, hogy láthassuk: mi mit jelenthet, mi mit mutat egy-egy direkcióban, tranzitban,- hogyan kell értelmezni egy-egy fényszöget úgy, hogy ne csak lehetőségekben gondolkodhassunk, hanem a lehető legközelebb járjunk a valósághoz.

A jegyzeteim ma is megvannak, négy teliírt spirálfüzet a legnagyobb becsben tartva,- ahogyan már az Ő jegyzeteit is én őrzöm, amiket anno a régi Baktay-ban készített. Hogy mennyire tisztelte a tudást, arról a férfias gyöngybetűket tartalmazó, és bőrkötéses egykori mappák árulkodnak.



A vizsgám után fura szimbiózisban kezdtünk létezni, hiszen az együtt töltött idő alatt kialakultak közös szokások, rituálék, - egyre inkább engedett belelátni a kutatásokba, egyre több feladatot bízott rám.

Nem volt könnyű az asszisztensének lenni (pedig kaptam becenevet is, miszerint: Tencia 😌),- de ahogy mindig mondta magáról: a legnehezebben kezelhető embertípusba tartozik.  Végtelenül maximalista lévén, pont annyit követelt tőlem, mint saját magától, és ez nem volt kevés... - de kétségkívül többet tanultam ebből, mint amiről valaha is álmodni mertem.

Gyakran – természetesen a kliensek engedélyével - végignézhettem, ahogyan dolgozik, elemez, konzultál... és nem túlzok: az egy csoda volt. Látni az ügyfelek meglepett arcát, amikor a korrekció során olyan dolgokra tapintott, amikről „elvileg” nem tudhatott volna,- vagy érezni a levegőben a hálát a visszajáróktól... mert „ha ő ezt vagy azt nem mondta volna”... Ezek örökre beégtek a retinámba és a szívembe is.

Sokszor ültem ott az üzleti tárgyalásain a befektetőkkel, - és sokszor képviseltem a diplomáciát közte és a kutatószoftvert fejlesztő informatikus kollégák között, mert befigyelt az a bizonyos karizma és maximalizmus... amire persze nem mindenki reagált egyformán jól.

Láttam, miként próbálja sokaknak megmutatni a módszerét egy olyan világban, ahol az asztrológia csak babonaként lehet jelen – és láttam, mennyire megviselte, amikor a média által jól kiforgatva, provokálva belevitték olyan dafke kijelentésekbe, amitől évekig, ha beírtad a google-keresőbe a nevét, csak az jött ki, hogy Schőner Béla hülye.

Végül is elérték a céljukat: Schőner Béla visszavonult, megszokták, hogy nem nyilatkozik, leszálltak róla. Nem baj, több maradt belőle a tanítványoknak, - és nekünk: barátoknak, családtagoknak.

Nyaranta összejártunk bográcsolni, grillezni - karácsony Szentestéjén együtt ültünk az ünnepi asztalnál, és ha épp nem volt semmi sürgős munka, bontott egy üveg jégert, és odatelepedett néhány órácskára a hangszeréhez. Talán ezek az órák hiányoznak a legjobban.




De nem volt annyi pohár vagy dallam, ami ne tette volna lehetővé, hogy a közös családi programok is végül valahogy munkába fulladjanak.

Egy ilyen alkalommal született meg a hivatalos, komoly iskola ötlete, - és mivel a Főnök ilyen téren el volt már kényeztetve, ha tehette, elkerült minden adminisztrációs/bürokráciás tevékenységet, így adta magát, hogy ki alapít végül egyesületet erre a célra (nyilván Reácska) ,- és ki vezet valójában a háttérből (nyilván Béla). Mindenkinek jó volt így.

Igyekeztem a bizalomra rászolgálni, és ezúton is köszönöm azoknak, akik akkoriban az én „kezem alatt” jutottak el a vizsgáig, hogy annyira jók tudtak lenni,- mert ezzel igazából ők bizonyították, igazolták az én alkalmasságomat.

És ha Tanár úr itt lehetne, velem együtt mondaná: most kell köszönetet mondani azoknak a Kollégáknak,- a saját területükön akkor már neves szakembereknek,- akik szinte ismeretlenül, első hívásra mellénk állva biztattak, és segítettek ezt az intézményt létrehozni.

Örök hála Podonyi Hedvig grafológus, Szilvásy Judit Feng Shui oktató, Lázár Ildikó természetgyógyász-családállító, Megyeriné Sándorné jógaoktató, Szilágyi Ilona holisztikus masszőr, Simonyi Éva asztrológus – és a hölgykoszorú után végül, de nem utolsósorban Kiss Zoltán Zéro numerológus felé. Feledhetetlen közös nap volt! 💕

Hédi isteni lekvárjának az ízét azóta is kutatom J




Aztán teltek az évek. Egyre többen és többen érdeklődtek a módszer iránt a világ minden tájáról... Már ketten „toltuk a szakmai szekeret” az oktatás terén, de a kutatásokhoz sok egyéb segítséget is kaptunk.

Voltak, aki anyagilag támogatták a belső használatú szoftverünk elkészítését, - volt, aki a szabad pillanatait áldozta fel, hogy munkájával részt vegyen ennek a fejlesztésében, okosításában, megtöltésében.

És nem feledkezhetünk meg azokról sem, akik a saját életútjukat adták mindehhez: sok munkaórán át értékelték az eredményeinket a saját megélésük és eseményeik függvényében, így még pontosabbak lehettek a konzekvenciáink -, és elérhettük például, hogy a gyakorló- és vizsgaképleteink mindegyike valós személyek hiteles „pontszámaira” épülhet.

Ahogyan Tanár úr mondta:

„Itt nincs helye esti mesének. Valami vagy minden részletében működik vagy sehogy.”

És az ő módszere működött/működik.

Gyakran kérdezik tőlem, hogy milyen volt vele együtt dolgozni. Utólag azt mondom, hogy semmiért nem adnám oda azokat az éveket, de hazudnék, ha azt állítanám, hogy mindig zökkenőmentesen mentek a dolgok. És ő sem akarná, hogy hazudjak 😉

Ugye, említettem már, hogy a nem könnyen kezelhető embertípusba tartozott...  Oroszlán aszcendens, egy I-es házat kezelő Neptun, Szűz Napjegy, négy Szűz bolygó – mindegyik a 2-es házban, az összes bolygója a keleti oldalon, egy exil/uralmi Szaturnusz... és még sorolhatnám, mi minden támasztja ezt alá szakmailag... De nem ez a lényeg. Egyetlen mondat a fontos, amit megtanított az Oroszlánokról: kényszerrel semmit nem érsz el nála – szeretettel viszont bármit. Így üzemeltünk.

Ahogy korosodott, maximum csak a hajkorona ritkult – a karizma megmaradt. De felvett olyan szokásokat, amikről – mer’ az szerinte racionálisan szemlélve nettó időpocsékolás - azelőtt szó sem lehetett: a lélek mélyebb útjairól szóló előadásokat felváltva nézegette a jobb sitcom-okkal, coach-okkal beszélgetett, komolyabb szakmai indok nélkül kötött ismeretségeket, vagy elnézőbben mosolygott olyan dolgokon, amik azelőtt kiakasztották volna.

Egy-egy mondatával utalt arra, hogy mi az, amit nagy sürgősen neki kell még megcsinálni, közben oda-oda szúrta, hogy azok hogyan legyenek majd jól folytatva.

Amikor megkérdezik, hogy szerintem tudta-e, mennyi ideje van minderre, a válaszom egyértelműen igen... de a felkészítés részéről inkább észrevétlen volt, mint direkt. A horoszkópot – a sajátját is – útjelző táblának, vagy térképnek használta, és nem önbeteljesítő jóslatnak. Teszteltük számszerűen eleget az „élet végét” ahhoz, hogy senkit ne érjen meglepetés, ám konkrétan ritkán beszéltünk az övéről... az utolsó időszakban meg szinte egyáltalán nem. Mégis bizton állítom, hogy tudta – sőt: bizonyos szempontból elébe is ment a dolgoknak. Azóta nem véletlenül tanítom ezt a témát az ő képletén mutogatva... Ő is így akarná.





A halála utáni időszakban minden második ember azt kérdezte tőlem, fel vagyok-e készülve arra, amit „örökségként” kaptam, hogy nekem kell tovább vinni, amit ő elkezdett,- és a tiszta működőképességét őrizni annak a módszernek, ami a nevéhez fűződik. Dehogy voltam. Még a civil mindennapokra sem - nélküle.

De tudom a feladatomat, és nem is vagyok egyedül ebben. Lachné Kálmán Andi – Béla keresztlánya - remélhetőleg örökre az életem része marad, az ő segítségére mindig számíthatok.

Talán nincs is meg bennem az az erély, határozottság, amivel Tanár úr által évtizedekig bástyázva volt a saját rendszere, így más eszközökhöz nyúltam. Törvényi oltalom alá került a névvel együtt az arra való hivatkozás, publikáció - minden eredmény, és annak használata, illetve tovább oktathatóságának módja.

A képzéseink tematikája változatlan, - kőkemény végvizsgán kell bizonyítani, hogy a mozaik minden darabkája biztosan a helyén van... – és itt olyan vizsgabiztosok ülnek a hátam mögött, akik elkötelezettek és rutinosak a metódus működését illetően (ezúton köszönet nekik is).

A tanórákon kívül is gyakran veszem észre – vagy, ha nem, akkor felhívják rá a figyelmemet-, hogy használom a szófordulatait, önkéntelenül idézem a gondolatait. Tény, hogy nem mindig és nem mindenben értettünk egyet..., olyan is akadt, hogy ezt a szomszédos lépcsőházban is hallották... 😊  De szeretném hinni, hogy legalább ezredannyit nekem is sikerült hozzátennem az ő életéhez, mint neki az enyémhez.

Van az a mondás, hogy csak az hal meg, akit elfelejtenek. 

Ha ez igaz, akkor - ha rajtam múlik - NostraBélus örökké élni fog.

 







A hivatalos életrajz itt olvasható:



2023. május 11., csütörtök

EZ TÖRTÉNIK A GONDOLATAIDBAN, amikor egy pici bolygó odafent az égen jegyet vált


Hadd tegyek fel néhány egyszerű kérdést: Neked vajon mindig egyforma intenzitással jár az agyad? Folyamatosan ugyanakkora "fogaskerekek" kattognak odabent?... 

Állandóan azonos hőfokon kommunikálsz? Fáradhatatlanul jól esik vitázni, érveket ütköztetni? Vagy épp mindig szívesen hagyod, hogy másoké legyen az utolsó szó? ...





Ha a válaszod nagy többségében NEM, akkor engedd meg, hogy a Merkúrral bemutassalak Titeket egymásnak. 


Ez a bolygó az asztrológiában az elméhez, a gondolkodáshoz, az alapfokú intellektusunkhoz kötődik,- az értelmi-szellemi összetételünk egyik fő meghatározója. Igen, a Tiédé is. 

A születési képletben elfoglalt helye elmeséli, hogy általában milyen gyorsan vág az eszünk, - hogy mennyire vagyunk képesek logikusan agyalni,- vagy hogy hajlamosak vagyunk-e a fejünkből kibámulva elmerengeni, mélázni egy-egy témán... 






Jó részben (természetesen a 3-as házat kezelő bolygók mellett) a radix-Merkúr felel a kommunikációs képességünkért is.  

  • egy tüzes Merkúr ösztönösen kimondja amit gondol (aztán majd szabadkozik, - megmagyaráz, - vagy elkönyveli, hogy neki ezt is szabad)
  • egy földies előbb jól megfontolja (a dolog fenyegeti-e a biztonságát, - árt-e az egészségének, - vagy szolgálja-e a céljait)
  • egy levegős már hozzácsatol néhány egyéb szellemi vonulatot, mielőtt kiejti a száján (a mondandó érdekli-e a környezetét, -megbánt-e vele valakit, - vagy csak szimplán dobnak egy hátast a meglepetéstől azok, akiknek szól)
  • egy vizes pedig minden mondandóját bőven megtölti érzelemmel (egy emlékhez csatol, amitől máris elveszti az objektivitását, - még a tőmondatai is szenvedélyesek, -netán minden szavából süt az aggodalom). 

MINDENKINEK VAN TEHÁT ALAPJÁRATON VALAMILYEN MERKÚRJA, AMI MÓDOSUL, KISSÉ ÁTSZÍNEZŐDIK ANNAK FÜGGVÉNYÉBEN, HOGY ADOTT IDŐSZAKBAN - OTT FENN AZ ÉGBOLTON - HOL JÁR ÉPP EZ A KIS BOLYGÓ.

És most, a mai napon a retrográd fázisát befejezve újra "irányba fordul" - és egészen június 11-én dél körülig a Bika jegyéből alakítgatja/színezgeti a mindennapjainkat. 

Ez az időszak főként arra lesz jó, hogy olyan tervek készüljenek, amik azután BIZTONSÁGOS ALAPOKRÓL indulhatnak a megvalósulás felé. 

De hogyan is?

És most jön a lényeg: 

- milyen - és mire jó egy Bika Merkúr, amely - csak, hogy ne legyen olyan egyszerű - június 4.-én nagy elánnal keresztüldzsal az Uránuszon?

- mit lehet tenni, hogy ne csússzunk meg azon a közmondásbeli banánhéjon?

A válaszhoz hozzájuthatsz, ha kitöltöd az űrlapot:












Köszönöm, hogy velem tartottál:

Farkas andrea
asztrológus