„Hasznos életcélt találni és azt kitartóan megvalósítani - ez az egyik titka minden olyan életnek, amelyet érdemes megélni.” – mondta egyszer egy kanadai újságíró, Herbert Casson.
Bölcsességéhez nem fér kétség… ám ennek kivitelezése talán nem is olyan egyszerű, mint azt elsőre gondolnánk.
Gyermekként valószínűleg egyikünknek sem sikerült elkerülni azokat az idegesítő felnőtteket, akik – jobb nem jutván eszükbe – feszt kérdezgették: „osztan, fijacskám, mi leszel, ha nagy leszel?!” Persze abban az életkorban a tűzoltó, a katona, vagy a vadakat terelő juhász, mint válasz-opció attól függött, melyikre hajazott leginkább a kedvenc mesehősünk… szabadon vágyhattunk bármelyikre, - és egyszer csak, hogy, hogy nem: valamelyiket kezdtük komolyan gondolni.
Netán még tettünk is érte: úgy választottunk iskolát, vagy a releváns tantárgyakba tettünk több energiát, esetleg célirányosan építgettük a kapcsolatainkat – majd telt-múlt az idő, és egyre messzebb kerültünk az álmainktól.
A „mi leszel, ha nagy leszel?”-ből észrevétlenül „mit várnak el tőlem?”, vagy „mivel lehet pénzt keresni?” lesz.
Célnak persze ezek sem rosszak, de valahogy mintha nem a mi saját céljaink lennének... Már csak halványan dereng a tűzoltófecskendő, az egyenruha, vagy a kép, amint épp subánk hűvösében járjuk a nyári mezőt…
Aztán egyszer csak ott találjuk magunkat az asztrológusnál a kérdésekkel, miszerint:
- Mi is az én valódi sorsfeladatom?
- Miért nem érzem magam a helyemen?
- Mit tegyek, hogy boldogabb legyek?
Bizony, én is az átlagosnál gyakrabban találkozom ilyenfajta tanácstalansággal, amikre a válasz – mint minden más az asztrológiában – sokkal összetettebb, mint megnézni, milyen jegyben van az a bizonyos MC.
Persze, ez is számít. De ha igazán segíteni szeretnénk, a valódi megoldás NEM abban rejlik, ha valaki megtudja, hogy pont nem kazánkovácsként hanem nőgyógyászként kellene üzemelnie… hanem abban, hogy vajon a rendelkezésére álló eszközöket (az adottságait, a lehetőségeit) eléggé ismeri-e ahhoz, hogy kellően és maximálisan jól használhassa őket.
Egy korrektül beállított képletben többek között - az aszcendens „elmondja”, mik azok az alaptulajdonságaink, amikre építkezhetünk - a Nap helyzete rávilágít, hogy ebből tudatosan mit vagyunk képesek csatasorba állítani - a Hold jegye megmutatja a lelki kvalitásunkat egy-egy adott témához - a Merkúr a gondolkodásunk irányát és a kommunikációs készségünket jelzi - a Vénusz eldönti, mennyire vesszük figyelembe mások véleményét - a Mars pedig arról mesél, mennyi és milyen energiát vagyunk képesek mozgósítani.
Ez azért már egy kicsit más, mint egyedül az MC alapján mondani okosságokat,- ebben egyetértünk.
Pedig még csak a személyiség pici szeletkéit térképeztük fel, amely szeletkék – mint egy komoly fegyver-arzenál – alig várják, hogy akcióba lendülhessenek a céljainkért.
És akkor még egy szó sem esett
- a Jupiterről, ami kézben tartja a vágyainkat irányító hitünket és meggyőződésünket
- a Neptunról, ami félre is vezethet, ha nem vagyunk résen
- az Uránuszról, ami zseniális ötletekkel lát el, ha megtanulunk figyelni rá
- a Plútóról, ami segít eltakarítani a nem oda valót
- és a Szaturnuszról, ami árkon-bokron át is mutatja az utat a célszalagig.
Utóbbi - egyébként tévesen – kizárólagosságot élvezve echte „sors-bolygóként” híresült el (talán a hozzá tartozó JÖVŐKÉP, és ÉLETCÉL analógiák miatt), pedig valódi értelemben a horoszkóp minden egyes eleme keményen dolgozik, hogy azon az úton tartson, amelyen a legjobban illeszkedünk az Univerzum Tökéletes Rendjébe.
Adhat-e akkor az asztrológus jó választ a fent elhangzó kérdésekre?
Hogyne. De ehhez nem emelhetünk ki a képletből egy valamit – az egészet kell vizsgálnunk. Ahogyan a gyógyító (szándékosan nem orvost írtam) sem a tünetek kezelésében látja a megoldást: itt sem elég pusztán egy „szervre” koncentrálni. Nem érrendszer, máj, szív, bolygó, fényszög, vagy MC vagyunk – hanem EMBER. Mindenestől.
A válaszok sorrendje is jó eséllyel megfordul: ha nem vagy boldog, valószínűleg nem ismered – vagy rosszul használod – a rendelkezésedre álló eszközeidet. Ha ezeket segítenek feltérképezni, azon nyomban közelebb leszel ahhoz, hogy a „helyeden érezd magad” – ergo: a boldogság múló élménye is gyakrabban fog meglátogatni.
És abban az állapotban rá mersz majd eszmélni arra, hogy egyetlen sorsfeladatod van: a fejlődés.
De azt legalább magadat értőn, és tudatosan lehetsz képes megoldani.
Mit mondasz?! Hogy ezzel munka van? Jah, kérem… Már a rossz nyelvek szerint is mindenki a maga sorsának kovácsa. Az asztrológia sem készíti el helyetted a patkót, de kétségtelenül segít betájolni: hová üss a kalapáccsal, hogy abból a legtutibb topogó lehessen.
Jó – és eredményes – kalapálást kívánok:
Farkas Andrea
asztrológus
