Volt már olyan az életedben, hogy valamit NAGYON szerettél volna előre tudni?
Volt olyan, hogy jól jött volna egy-egy útjelző tábla - vagy egy biztos kéz, ami irányt mutat... netán egy "lámpa", amely felvillan, ha hülyeséget készülsz tenni?
Ne kapkodd el a választ!
Amíg gondolkodsz, elmesélek Neked egy rövidke történetet.
Csilla négy éves volt, amikor elváltak a szülei, - és még nem volt kilenc, amikor a sokadik mostohaapja szexuálisan zaklatni kezdte. Ahogy lenni illik a vidéki kis közösségekben: senki nem hitte el a pesti, művelt mérnök úrról, hogy ilyesmit tenne,- még Csilla anyja is inkább a "hazudós" kislánytól szabadult meg, nehogy a tartós pletyka tönkretegye a faluszerte irigyelt, tökéletes és kiegyensúlyozott párkapcsolatát.
Egyébként is jobb sora lesz annak a gyereknek a nagyanyjánál: közelebb van az iskola, a gazdaság mellett jobban ráérnek a nevelésre... és még a tyúkkoppasztás mesterségét, valamint a kézzel nyújtott házi rétes készítését is megtanulhatja, hogy egykoron majd kiváló feleség válhasson belőle. Tehát mindenki boldogabb lesz és pont.
Amúgy majdnem igaza lett. De csak majdnem.
Csilla jeles eredménnyel végezte az iskolákat, virtuóz módon szaggatta a nokedlit és fejte a tehenet... még maltert is tudott keverni, ahogy a kőműves nagypapától látta. Tehette mindezt, mert semmi egyéb programja nem akadt.
Barátai nem voltak - ugyan ki akar társaságnak egy lányt, aki csak akkor szólal meg, amikor kérdezik - és hiába volt szép, a fiúk elkerülték, mert már akkor elmenekült, ha valaki végigsimított a haján.
Aztán jött Ádám.
Ádám, aki szótlanul sétált mellette hat megállót a könyvtárig, - aki nem nevette ki azért, mert képtelen volt olyan buszra felszállni, amin annyian voltak, hogy akár véletlenül is hozzáérhettek volna - és aki még a nagyszülei szerint is illedelmes, jóravaló fiatalember.
Ádám fokozatosan, türelmesen közelített,- és Csilla, hosszú idő után neki mesélt először a mostohaapjáról, és arról a borzalmas néhány hónapról. A fiú végighallgatta, majd higgadtan kisétált az ajtón, és Csilla akkor hallott róla legközelebb, amikor tanúként beidézték, mert ő volt a közös pont Dr. Váry Géza mérnök úr tisztázatlan halálesete és a vádlott, Kovács Ádám között.
A gyilkossági per tárgyalásainak sorozatára szinte egyáltalán nem emlékszik, először az agya kapcsolt "törölj!" programra, majd az újonnan felfedezett, jótékonynak tűnő alkoholmámor borított fátylat erre az időszakra.
A ködön át nem számított, hogy kik és naponta hányszor érnek hozzá,- ha netán még egy kis port is hoztak, akár nevetni is hallhatták... mindegy volt, hiszen a tükörbe nézve ez a Csilla ismeretlen volt, neki nem kellett tökéletesnek lennie, nem volt miért bezárkóznia, - és nem volt mire emlékeznie sem.
Tiszta pillanataiban tudta, hogy most van igazán a gödör alján,- és hogy mennyire nem fog ebből egyedül kiutat találni... de ott volt a tudat is, hogy amikor legutóbb segítséget kért, akkor kinevették, nem hittek neki és lepasszolták, mint egy felesleges problémahalmazt.
Akkor meg minek??...És kitől?
Inkább maradjon a köd, - és maradt a gödör alja is majd' egy évtizedig. Először a munkája ment rá, majd a nagyszülei (Csilla meggyőződése, hogy a bánat és a csalódottság vitte el őket), végül - szinte törvényszerűen és rendszeresen - idegen, koszos szobákban ébredt idegen és koszos férfiak mellett.
 |
| A kép csak illusztráció |
Majd egy napon, amikor már rég minden mindegy volt, szembe jött vele az utcán Ádám.
A találkozás egyszerre tűnt banálisnak és sokkolónak, - a közhelyek, hogy "megállt az idő" , vagy "végzetes pillanat" nemigen adhatják vissza azt, ami ott történt, az inkább egy bénán rendezett filmre hasonlítana - és nem vallana sem Csillára, sem Ádámra. Sokáig nem beszéltek börtönről, alkoholról, drogokról, zaklatásról... de szép lassan szóba került a rehabilitáció, a pszichológus... aztán még lassabban, félve - de határozottan a jövő, a házasság, a családtervezés.
És igen, még vannak rémálmok, - és van nappali félelem is, hogy meddig nyúlkál utánuk a múlt, hogy képesek lesznek-e értékes mintát adni a születendő gyermekeiknek, és hogy az, amit ezután tesznek, felülírja-e azt, amin eddig keresztülmentek. De már tudják, hogy együtt meg fogják oldani.
* * * * *
Mindezt azért meséltem el, mert nemrég itt ült velem szemben Kovácsné Csilla.
A neveket természetesen megváltoztattuk, de a történet valós, közreadásához személyesen a főszereplőtől kaptam engedélyt. Ő volt az, aki fenti két kérdést kijelentő mondatban felvetette, azaz:
"Rengeteg olyasmi volt az életemben, amit NAGYON szerettem volna előre tudni. Néha nagyon jól jött volna egy-egy útjelző tábla - vagy egy biztos kéz, ami irányt mutat... vagy egy "lámpa", amely felvillan, ha hülyeséget készülök tenni."
Hallgattam Csillát, és a története megerősített abban, hogy minden rosszindulatú komment és támadás ellenére érdemes lesz megcsinálnunk a szoftvert, amivel sikerül befejezni a sok éve tartó kutatásunkat. A Schőner-módszer tesztelésre kész.
Mert igen: az asztrológia remekül működik, és igen: egy jól beállított képletből az is LÁTSZIK, ha valakit szexuálisan zaklatnak, egy másikból az is LÁTSZIK, ha valaki molesztál egy gyermeket!
Amint ez bizonyítható és bizonyító erejű lesz, nem kell többé, hogy sorozatosan életek sodródjanak félre, - nem kell, hogy mások börtönbe menjenek, vagy nagyszülők belehaljanak a bánatba - csak azért, mert egyszer, valamikor, valahol, valakik nem hisznek egy gyermek szavának.
Többek között az ilyen történetek, életutak teszik szívügyemmé ezt a kutatást - és a velem dolgozó kollégák is gyakran futnak bele hasonlóba, vagy durvábba - akár más területen, más témában.
Nincs sok eszköz a kezünkben... a tesztelésekhez adatbázis szükséges - olyan, aminek a mennyisége másokat is meggyőz - mert minket már nem kell.
Jelenleg egy kérdőívvel nyomulunk, és bizony többször küldenek el vele az anyánkba, mint nem. Megértem. Sok a kérdés, néhol intim szférákat feszegetünk... de a legtöbb probléma is intim, amire a megoldásokat keressük.
Ahogy drága Nagyapám mondta: "nem járhatok szaros gatyába takaros menyecskéhő."
És ha már itt tartunk, hogy úrinős rátám mínuszba szaladt, üzenem azoknak, akik ezt hiszik: NEM halászunk adatokat, és NEM szándékozunk visszaélni semmivel!
De ha csak halvány remény van arra, hogy tudunk segíteni az igen nyomorult igazságszolgáltatásnak azzal, hogy a gyerekbántalmazók a rács mögött rohadjanak el, akkor szépen, úrinősen fogok válaszolni húsz ilyen kommentre - a másik ezer kitöltött adatlap érdekében.
Köszönöm, hogy ezt végigolvastad, - ha elmúltál 50 éves, itt az adatlap, aminek neki kéne futni. (ha még nem vagy 50, töltesd ki anyuval, apuval, nagyival... vagy légyszíves oszd meg.)
/Az ajánlatunk, hogy az első 30.000 kitöltő a szoftver elkészülte után ingyen horoszkópot kap, továbbra is él/
.
.
.
